Chez Eszter

Megtaláltam egy írásomat, amit 2010 júniusában vetettem “képernyőre”. Meg is feledkeztem róla, de most jó volt újra elolvasni. Anno 2010-ből: “Egyszer fent, egyszer lent”.. Hányszor halljuk.. Egy a számos közhely közül, amelyeket az élet nagy periódusaiban – általában amikor épp nagyon lent vagyunk- mondogatunk magunknak, vagy éppen valamely barátunk, szerettünk próbál bennünket ezzel a magasztosnak… Tovább »

Olyan sokszor hallani azt, hogy nem tudunk örülni az apró dolgoknak és mindig valami újra, jobbra, szebbre vágyunk. Alighogy elértünk valamit, már nem is tűnik olyan nagy dolognak és rögtön más kerül sóvárgásunk középpontjába. Sokan elmondják, hogy ennek nem kellene így lennie és csak rajtunk múlik, hogy elkezdünk-e figyelni az apró örömökre, megéljük-e azokat teljes… Tovább »

Olyan jó érzés izgalommal várni valamit. Legyen az találkozás, meghatározó esemény, utazás. Ilyenkor úgy érezzük olyasmi következik, amit megérdemlünk, amire szükségünk van. Pénteken elutazunk, a jól megérdemelt nyaralásunk kezdetét veszi. Évek óta nem voltam tengerparton. Az utóbbi néhány nyár valahogy elszaladt, külföldi út nélkül. Vagy nem tehettük meg anyagi okok miatt, vagy éppen akkor kezdtem… Tovább »

Egy hónappal ezelőtt én is csatlakoztam a hivatalosan is egy életre elkötelezettek táborához. Tudom, hogy manapság a házasság már nem garancia semmire. (Legalábbis sokan így látják.) Én, a magam részéről hiszek benne, fontosnak tartom. De nem is erről szeretnék most írni, hanem magáról a párválasztásról. Az utóbbi években döbbenten figyeltem a szerepek átalakulásának folyamatát. Lehetséges,… Tovább »

egy város, benne milliónyi nyüzsgő emberke, milliónyi történet, gondolat, ötlet, kacaj, könny és sóhaj. Igen, minden nap, minden percében születik egy újabb történet, valaki megírja saját történelmét és elégedetten, vagy éppen elégedetlenül hátradől a villamoson. Hosszú évek óta írom én is a történetem. Néha ki-kitépve egy lapot, galacsinná gyúrva, majd újrakezdve az egészet. Mindannyian így vagyunk… Tovább »